Zárójelentés
Zárójelentés. Belegondoltatok már, milyen vészterhes ez a szó? Egy jelentés, amely végleg lezár valamit. Egy kezelést, egy folyamatot, egy érát? Jelen esetben a zárást egy bejelentés tette kötelezővé. A kormány bezárta a... nem, nem a jelentést, hanem a kiskaput. Mármint amit annak gondoltak. Holott előtte éppen ők húzták meg a határvonalat 100 főnél, amit a mozik becsületesen be is tartottak. De ez sem volt elég. A vetítések halálra ítéltettek, és a nagyvászon kimúlt. Vajh mi állhatott a zárójelentésben? Vírusfertőzés? Szívelégtelenség? Vagy csak szimplán szívtelenség és elégtelen vezetői hozzáállás.
Végiglátogattuk a bezárt
mozikat, hogy lássuk, hogy múlik el a világ dicsősége. Szomorú látványt
nyújtottak nézők nélkül. Üres kasszák, leponyvázott jegyautomaták, az utolsóként
kiadott Pesti Est kínálókon árválkodó számai. Az elmúlt közel 30 év alatt ez az
első olyan hét, amikor nem jelent meg az országos kulturális programmagazin.
Azt mondják, nem kell keseregni, az online térben folyatódhatnak a filmnézések, színházi előadások, sőt cirkuszi revük is. De bevallom, engem ezek sokkal kevésbé vonzanak. Az élő előadásoknak éppen a közösségi élmény adta a vonzerejét, az, hogy elhívhattunk valakit, akivel együtt izgulhattunk, nevethettünk, ámuldozhattunk a történteken, hogy azután mindez rengeteg gondolatot ébresszen és még jó időre biztosítson beszédtémát. Arról nem beszélve, ha ezt a valakit éppen azért hívtuk el, hogy ezzel is leküzdjünk egy lépcsőfokot a megközelítésében. Akihez nem mertünk csak úgy beállítani, mert féltünk, hogy nem találjuk otthon. Most már sajnálhatjuk.
Az az igazság, hogy amióta kitört a járványfrász, én dupla fokozatra kapcsoltam a randik szervezésében. Persze mondhatjátok, könnyű nekem, mert egy filmkritikusnak nincs most semmi dolga, de nem a dologtalanság motivál. Itt a kapuzárási pánik szó szerint értendő: félek attól, hogy mi lesz, ha kijárási tilalmat hirdetnek, és már találkozni se fogok tudni azzal, akinek eddig a mozikban adtam randevút.
Mi lesz még a mellékhatás? Annyi bizonyos, hogy a
vírusnál sokkal jobban terjed a félelem. Kétszázvalahány fertőzött mellett
milliónyi ember zárkózik be a négy fala közé. Olyan ez, mintha még a zebrán se
mernénk átmenni, mert ott is ütöttek már el gyalogost. Kérdés, hogy meddig
mehet ez így tovább. Amíg a gyalogok össze nem fognak, és le nem ütik a koronás főt?
