Farkasok szabadon

Share

2018-10-29 10:59 | wildwolf | 0 | (0)   (0) | 0 szavazat

A szemle egyik filmjének címét kölcsönöztem ajánlómhoz, mivel találónak érzem az egész válogatásra. Ugyanis mindenütt a demokrácia válságát éljük; egyre több olyan vezető kerül hatalomra, aki szétveri a megszokott demokratikus intézményeket és szabadságjogokat.

Bár az emberi jogi versenyprogramban induló német-amerikai alkotás csak az arab tavasz utáni Tunéziát, a Trump adminisztráció Amerikáját, Indiát, Japánt és Hongkongot hozza fel példának, nekünk, magyaroknak nem kell túl messzire mennünk, hogy lássuk, másutt sincs ez másképp. Márpedig ahogy a filozófus Isaiah Berlin figyelmeztetett: a farkasok szabadsága gyakran a birkák életébe kerül.

Más alkotók révén eljutunk a háborús traumákkal küzdő Koreába (Napalm; A felszabadulás napja), Laoszba (Maradványok), Ukrajnába (Kilenc hónap háború; Semmi sem mutatja) és ex-Jugoszláviába (A másik oldal; Srbenka), az Iszlám Állam vérgőzös kalifátusába (Holló; Homok és vér; Watani, a hazám), egy libanoni menekülttáborba (Hosszú évszak), a kongói Joseph Kabila brutális rendőrállamába (Kinshasa Makambo), egy fehérorosz női börtönbe (Első szerep) és egy kis időutazással vissza Auschwitzba (Az ellenség gyermekei), a Franco-diktatúrába (Mások csendje) és a burmai katonai junta korába (Anya fegyverben).

Az immár 15. Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál mai szorongásainkról és reményeinkről szól. Nemcsak politikai értelemben, hanem a társadalmi igazságtalanságok kapcsán (Egy nő fogságban; A költőnő), a munkaerőpiac változásának következményeként (Orosz meló, Munkáshalál) és az ember környezetére gyakorolt hatása miatt (Üdvözöljük Szodomában; Szépséges javak; Sárga csizmák a jövőből).

Még egy filmet szerettem volna kiemelni a mezőnyből. Csak azért nem az elején tettem, mivel a címe az, hogy Cím nélkül, és ez így furán hatott volna ennek az írásnak a címében. Az eredetileg torzóként maradt alkotást végül tavaly fejezte be a rendező kollégája, miután ő maga négy és fél hónappal a forgatás megkezdése után Libériában akut maláriát kapott, és nem sikerült legyőznie a betegséget. Michael Glawogger eredetileg 2013 végén indult útnak a Balkánon át Nyugat-Afrikába, hogy képet alkosson a világról. Olyan képet, amely csak akkor alakulhat ki, ha nem ragaszkodunk egy adott témához. Ha hagyjuk magunkat sodródni arra, amerre a kíváncsiság és a megérzés visz. Az idei Verzió olyan erős válogatást nyújt, hogy akár az osztrák filmes koncepcióját is követhetjük: bármelyik filmre ülünk is be, garantált, hogy izgalmas utazásban lesz részünk.

WG