Valamikor réges-régen, amikor élt, féltékenységi rohamában vízbe fojtotta a gyerekeit, azután, amikor rájött, mit tett, utánuk ugrott.
Azóta kísért a Földön, és halált hoznak a könnyei. Akik éjszaka meghallják a hangját, azok nem érik meg a reggelt. A Gyászoló Asszony a homályban bujkál, gyerekekre vadászik, és mindenre képes, hogy valamiképpen pótolja saját veszteségét. Büntetése az örök kín, bosszúja, hogy saját fájdalmát mások is kénytelenek átélni.
Ahogy telnek az évszázadok, egyre rafináltabb módszerekkel, egyre kegyetlenebb elszántsággal sanyargatja az élőket.